Jelentkezés
Beszámoló

Első barlangász túra

Első barlangász túra

2013. június 9-én reggel 8 órakor a szokott parkolóból indult kis csapatunk, már többedszer az ausztriai Hohe Wand-ra. De most fokozott izgalommal a szívünkbe közeledtünk a célhoz, mivel mindanyian életünk els? barlangász túrája el?tt álltunk. Persze legtöbben már jártunk cseppk?barlangokban, jégbarlangban, és a Sopron környéki barlangokat is többször felkerestük, de igazi „csúszós-mászós” barlangászaton még nem vettünk részt. Most azonban Dr. Peter Biermayr úr vezetésével lehet?ségünk nyílt betekintenünk ebbe az igazán érdekes világba is.

Miután megérkeztünk Maiersdorfba, ahol csatlakozott hozzánk vezet?nk, autóinkkal indultunk tovább. Kb. 25 km után egy parkolóba magunk mögött hagyva a járm?veket, elindultunk a környék barlangjainak a meghódítására.

Sziklákkal és létrákkal tarkított erdei utakon haladtunk felfelé, míg egy sziklafalnál megálltuk. Itt Péter közölte ez az els? barlang. El?ször azt hittem viccel. De mikor el?vette a hegymászó kötelét, és leengedte egy kb. 40 cm-es nyíláson, majd közölte hogy több méter mélyre kell leereszkedni egy hasonló méret? lukon, akkor már kezdtem azt hinni komolyan beszél. És ? komolyan gondolta! Megmondom ?szintén, nem volt nehéz meggy?znöm magamat arról, ez nem az én barlangom! Minden elismerésem azé a hét személyé, aki csapatunkból bevállalta ezt az akciót. Pár létra és egy rövid séta után érkeztünk el a második barlanghoz. Itt egy, a tömegturizmus számára könnyen megjárható nem túl hosszú, de igazán szép képz?dménnyel találkoztunk, mely a régebbi id?kben vezetékes árammal meg volt világítva. Ezt tanúsították a régi lámpák és kábelek. A harmadik úti célunk egy tisztás melletti nagy üregbe bujt meg. Ellentétben az els? barlang sz?k bejáratával, itt egy autókat is benyelni képes üreg tátongott el?ttünk. Itt szintén leeresztette Péter a hegymászó kötelét, ami a drótköteles biztosítás ellenére is hasznosnak bizonyult. Ugyan is mind azt megtapasztaltuk, a barlangok „rettent?en” csúszósak! A sziklák, mind ha jégre lépnénk úgy csúsznak, az agyagos talaj nem kevésbé! Mindemellett sötét van, nehogy lássuk hova lépünk. A pár ezer forintos fejlámpa pedig gyakorlatilag csak annyit ér, hogy látszik, hol vagyunk. (itt is érvényes az alapelv, hogy „olcsó húsnak híg a leve”) Kb. 20 métert ereszkedve egy gyönyör? barlangban találtuk magunkat, hol megcsodálhattuk a cseppk?képz?dmények szépségét. Egyik legszebb a Milk Stein az-az tejk? névre keresztelt képz?dmény. (2. kép) Miután kicsodálkoztuk magunkat, a barlang melletti tisztáson tartottuk meg az ebédid?t. Majd jóllakva indultunk az utolsó úti célhoz. Mind azt megtudtuk, a háború idején ide menekültek a környékbeli falvak lakosai. Látván az „üreg” méretét, valóban alkalmas nagymennyiség? ember befogadására. A barlang érdekessége, hogy egy kb. 10 méter hosszú alagúton, melyet csak guggolva lehetett megjárni, egy másik sokkal kissebb, de igen látványos terembe értünk. Itt láttunk olyan cseppköveket, melyeknek a vége szinte fehéren világított. Nagyon szép volt!!
Innen egy rövid erdei séta után elértük a Hohe Wand-i aszfalt utat, majd úgy döntöttünk, ha már túrázunk nem a m?úton, hanem egy kellemes steig úton térünk vissza Maiersdorfba. Így esett a látványos Völlering-re a választás. (Itt már többször is jártunk!) Megérkezve a településre még egy feladat várt ránk, el kellett jutnunk a 20 km-re parkoló járm?veinkhez. Szerencsére még volt egy szabad autónk, mellyel a sof?rök elmentek a többi járm?vért. Az ottmaradt tagjaink jobban jártak, mivel Piroska jóvoltából egy kosár cseresznye szemezgetésével töltötték a várakozási id?t.
Miután visszaértünk autóinkkal, rövid id?zés után friss élményekkel gazdagodva indultunk haza.

P.K.

Ui: Nagyon sokaktól hallottam véleményként (más klubok beszámolójában is olvastam), hogy a Hohe Wand egy snassz hely. Én azt mondom, nagyon sok érdekes túrát lehet ide szervezni, több túra nemben is. Csak ismerni kell a környéket!! Minden túrázónak javaslom, készüljön fel a helyb?l ahová indul, és nem éri csalódás!!