Jelentkezés
Beszámoló

Hévíz-patak kenutúra

Hévíz-patak kenutúra

2013. február 10.

hevizpatak3Télies id?ben indultunk Sopronból négy autóval, majd Löv?n hozzánk csatlakozó újabb két autóval kib?vülve haladtunk Hévíz felé. A 8-as út érdekes formájú körforgalmát elhagyva, a havazás is megérkezett, nem könnyítve az utazásunkat. De mindezek ellenére a megbeszélt id?pontra a helyszínen voltunk, a g?zölg? Hévíz-pataknál. Pár perc várakozás után megékezett Attila, a túránk vezet?je, kilenc kenu kíséretében. Miután a vízi járm?vekt?l megszabadult Attila autója, egy-egy sof?rrel elvittük saját autóinkat a célba érésünk helyszínére, mely 12 km-re volt a tótól. Mikor visszatértünk csapatunk várakozó tagjai már kell?képpen átfagytak, így elég türelmetlenül hallgatták végig a szakszer? oktatást mellyel vezet?nk bevezetett minket a kenuzás rejtelmeibe. Végül eljött a vízre szállás ideje. Szerencsére zökken? mentessen sikerült mindenkinek csónakba kerülni, és már himbálóztunk is a g?zölg? patak 20 fokos vízében. S?r? növényzet felett haladtunk él?re, az evezésünk tempójában, mivel a pataknak folyása (mely sodort volna minket) szinte nem volt, ill. nem lehetett észrevenni. Kenuink mellett tavirózsaszer? vízitöklevelek díszelegtek, vadgesztenyére hevizpatak2hasonlító termésükkel. S?t néhány példányuk még virágzással is megvidámította télben szomorkodó lelkünket. Attilától megtudtuk, hogy a patak csak télen evezhet?, nyáron ugyanis átjárhatatlan, ill. átevezhetetlen növényzet borítja, és hogy jelenleg a vízszint 15 cm-rel magasabb az átlagosnál. Ebb?l végül profitáltunk is, mikor a zsilipnél kiszállás és kenucipelés nélkül haladhattunk tovább, a következ? hídnál pedig érdekes élményt nyújtott az emelt vízszint, ahol fekve kellet átjutni, mivel a kenunk széle és a híd alja közt kb. 50 cm-es hely állt fels?testünk rendelkezésére. Útközben találkoztunk m?anyag zsinórját áztató horgásszal, szerencsére nem hoztuk el a patak közepén úszkáló úszóját szuvenírnek, amire a nagy „rutinnal” rendelkez? csapatunk esetében nem fogadtam volna. Kis id? múlva egy hattyú „evezett” velünk szembe több kenu társaságában, majd egy megtermett németjuhász keverék kutya bukkant fel a patak jobb partján, és követte utunkat a pihen?pontunkig, mely a túránk felét jelentette. Itt kikötöttünk és partra szálltunk, hogy elfogyasszuk magunkkal hozott elemózsiánkat, és ekkor gyanús lett, hogy a „kövérke” kutyus felbukkanásának a helyszíne nem volt véletlen. Mivel szemrebbenés nélkül fogadta el a szendvicseinkb?l letördelt falatokat, melyet a csoportképünkön való szerepléssel szolgált meg. Mivel a parton nem volt túl melegünk, mondhatnám fáztunk, mint a kutya (na nem ez a kövér, mert ez nem fázott), ezért rövid id?n belül újra vízre szálltunk, és az autóinkig meg sem álltuk.

Összességében egy érdekes, nem túl meger?ltet? kenutúrán vettünk részt, melyet egyszer mindenkinek ajánlok kipróbálásra!

P.K.