Jelentkezés
Beszámoló

Hohe Wand családi túra

Hohe Wand családi túra

2012. április 29.

Kisebb el?készületek, és a húsvétkor elmaradt túránk után, a túrabotos csapatunkkal nekivágtunk a Hohe Wand meghódításának. El?z?leg családommal látogatóban jártunk a Baumgartner családnál Maiersdorfban. Itt nagy szeretettel fogadott minket Piroska (feleségem régi barátn?je) és Walter (aki minden f?szálat ismer a Hohe Wandon), és nagy örömmel ajánlották fel a túravezetést ezen igazán sok kalanddal kecsegtet? túraparadicsomban.

hohewand_csaladi_tura2Így április 29-én nem kis létszámmal elindultunk. El?z? nap ígéretemhez h?en egy email-ben értesítettem Waltert a várható létszámról. Mivel kés? este ment át az üzenet, csak reggel nézte meg Walter, ki Piroska elmondása szerint, felkiáltott „Wahnsinn” (ami annyit jelent ?rület) majd felpattant a számítógép mell?l, és elrohant. Mikor Piroska megkérdezte, hogy hova megy, annyit mondott, megnézem a parkolót van e elég hely. Mind az megérkezésünkkor kiderült nem volt a túrázók számára fenntartott parkoló elég nagy a 12 autónak. Szerencsére az erd? könnyedén befogadta nagy csapatunkat, mely Walterék családjával 62 f?re b?vült.

Rövid bemutatkozás után elindultunk az árnyékot nyújtó erd?be. Megjegyzem az árnyékra szükség is volt. Mivel ezekben a napokban országos csúcsh?mérsékletek d?ltek meg, így csaknem 30c fokos melegben vágtunk neki a hosszú kilométereknek.

Gyönyör? alpesi erd?ben vezetett az utunk dimbes-dombos területen, jobbra a Hohe Wand sziklafala kísért minket, balra az erd?b?l ki-kibukkanó gyönyör? panoráma csábította szemeinket egy kis „legeltetésre”. Az egyik ilyen tisztáshoz érve megpillantottuk a Schneeberg csúcsát mely lassacskán levetk?zni igyekszik téli hótakaróját. Kisebb pihen?kkel haladtunk el?re, mígnem egy Land Rover terepjáró robogott el mellettünk, majd a csapat elején hol Walter törte az utat számunkra, megállt. Kiderült hogy vezet?nk jó ismer?se, aki a „csúcsmászás” eme kevésbéhohewand_csaladi_tura3 fárasztó, de nem kevésbé izgalmas formáját választotta. A sof?r mikor látta „megvert” csapatunkat, felajánlotta, hogy egy-két társunkat a fáradtabbjából felszállít a csúcsra. Jelentkez? b?ven lett volna, de mivel az autó befogadóképessége korlátolt volt, csak az id?sebb és a legfiatalabb korosztályból volt lehet?ség a potyaútra. Az autó elhajtott, mi pedig utána baktattunk a csúcs felé. Ahogy feljebb értünk a „lég kondit” is bekapcsolták, mivel az erd? ritkult a hegytet?n pedig majdnem mindig fúj a szél. Ez természetesen jól eset, és némileg felfrissített minket, de azért nem állítom hogy mikor felértünk a Gelände hütte 1023 m-es csúcsára frissek voltunk. Itt tartottunk egy hosszabb pihen?t, ebéd, fotózás, stb. majd vezet?nkkel egyeztettük a további útvonalat. Erre szükség is volt, mivel Walter eredeti útitervében, még a Hohe Wand legmagasabb pontjának a megmászása is szerepelt. Ismervén csapatunk képességeit, és látván a fáradt társaim sokaságát, úgy döntöttem ezt kihagynánk. A csoportkép elkészülte után, megkérdezve a többiek véleményét is, és ?k meger?sítették, jól döntöttem.

Így a pihen?t befejezve visszatértünk a legrövidebb útvonalon autóinkhoz, majd a parkolóban megköszöntük Walternak a túravezetést, és a kb. 12 km-es túrát magunk mögött hagyva elindultunk hazafelé.

Egy újabb szép napot tudhattunk magunk mögött!

P.K.

ui. A túrák az élményeken kívül tanulságokkal is szolgálnak. Ezen utunkon sem volt ez máskent, így több társunk is vitt haza a kellemes mellett kellemetlen élményt is. Ezek közé tartoztak, feltört láb, extra izomláz, hányás a fáradságtól stb. Többször és többeknek elmondtam. A túrázás nem délutáni séta, hanem sport! Jó kondíciót, és némi alapfelszerelést is igényel! Én úgy gondolom programunk úgy van összeállítva, hogy aki rendszeresen részt vesz a Sopron környéki könnyebb utakon is, az megtudja szerezni a kell? kondit az ausztriai túrákhoz. A felszerelésben pedig a lábbeli az alap! Egy túracip?t ill. bakancsot érdemes beszerezni, ( 10 ezer forint környékén már kapni olyat amely ezekre a túrákra megfelel). De minimum egy sportcip? szükséges!