Jelentkezés
Beszámoló

Ferencz-forrás túra

Ferencz-forrás túra

2011. november 27. de. 10 óra. Az id? nyirkos és hideg. Pár lézeng? ember a camping-i Békás tónál. Na, ezek voltunk mi! Kis csapatunk, ami eleinte hét f?b?l állt (+ két kutya), majd hatra csökkent – mivel az egyik résztvev? átvéve az erd? adta komor szomorkás hangulatot, visszafordult mit sem sejtve, hogy mir?l marad le.

Az el?z?leg áttanulmányozott térkép alapján elindultunk a lövéreki ”vadonba”. A hideg miatti tempós lendület lassan átváltott a tornapálya emelked?jén felkaptató hátizzasztó menetté. Így üzemi h?mérsékletre beállva kezdtük észrevenni a körülöttünk él? természetet. Fotósaink (Gábor, Karcsi, Krisztián) beélesítették a gépeiket, mert ugye fotótéma az mindig akad! A Kecske-patak melletti ösvényen felfelé megpillantottuk a fák tetején az els? napsugarakat… ilyenkor kés? ?sszel milyen reménykelt?ek tudnak lenni! Nem sokára oda értünk a Pedagógus-forráshoz, ahol rátaláltunk a katedrára is, már csak a tanát és a gyerekek hiányoztak. Oké megértjük hideg volt.

A padok és a mellette díszelg? pagoda különös fényekben pompázott az erd? rejtekében. A „hegytet?re” érve egy kis hógolyózás élményével is gazdagodhattunk,, bár ez még csak a fákról lehullott zúzmara hótakarója volt. A kissé fárasztó úton, miközben mélyrehatóan kielemeztük az alföld és a hegység közötti különbséget, felértünk egy csodálatos helyre. A fák között besz?r?d? fénycsóvák, fények áradata különös érzéseket hozott fel bennünk. Mindenkinek beindult a fantáziája. Szívtuk magunkba a D-vitamin felszívódásához elengedhetetlen napsugarakat. A gyönyör? táj után egy rövid komorabb völgyön keresztül közelítettünk a Ferencz-forrás felé néhol kisebb fákon, ágakon másztunk át hallgatva a túloldali dzsumbujban tanyázó vaddisznók röfögését. Itt az én Rugó kutyám le is lépett, majd negyed órás fütyülés után a fák között árnyként suhanva utolért minket. Azért tartottam t?le, hogy egy egész disznócsordát terelve maga el?tt ér be minket. Tovább haladva rátaláltunk egy kicsi forrásra, ahonnan a kijöv? víz vastartalma kicsapódott a patak medrében, vörösre színezve azt. Majd egy rövid álmélkodás után elértük a Ferencz-forrást. Itt falatozgatás és forró teázás – ami felmelegítette a bens?nket is – közbe Tamás elmesélte, hogy itt a katonák ásták ki a víztározókat innen biztosítva a mukki ?rs vízellátását. Rövid pihen? után a hidegre való tekintettel elindultunk visszafelé, de most az egykori nyomsávot követve egy kicsit rövidebb úton. Kb. a 10 km-es túra végén fáradtan, de rengetek csodálatos látvánnyal gazdagodva huppantunk be a kocsinkba és hazagurultunk.

Szép nap volt!

P. Gabi