Jelentkezés
Beszámoló

Kecskés túra

2011. október 02.

kecsketuraE túránk nem ezen a néven lett meghirdetve. De mivel József barátunk, és aktív túratagunk meglepett minket azzal hogy Peresztegr?l autóval behozta Pannát a kecskét, aki mondhatom színfoltja volt a közel öt órás túránknak, (nem csak a mi körünkben hanem a L?vérekben sétáló sokaságot is igen jókedvre derítette), ezért az ? teljesítményét elismerve kapta e túránk a kecskés nevet. Kutyakiképz?ként megjegyezném, hogy e kecske kutyákat meghazudtoló fegyelemmel tette meg a közel 12 km-es utat.
A fedett uszodai gyülekez? után 16 f?vel 3 kutyával és 1 kecskével nekivágtunk a „rengetegnek”. Els?ként Deák-kútnál szalonnasütésre gyülekez? egyetemistákat lepte meg Panna, majd a Kalandpark parkolójába érve az ?t simogató emberek lassították csapatunkat. Innen a Hét-bükkfa felé vettük az irányt, majd a Ciklámen-tanösvényen haladva gyönyörködtünk a l?vereki táj szépségében. Ezután a Kelta sírhalmokat és a Bella emlékm?vet maguk mögött hagyva, elértük a Várhely kilátót. A sírhalmoknál egyébként találkoztunk három „feltámadt” korabeli öltözet? kelta harcossal, kiket a kilátónál utolérve megszólítottunk. Kérdésünkre, hogy mi járatban errefelé, azt a választ kaptuk, hogy leveg?ztetik a páncélt. Megtudtuk t?lük, hogy az általuk viselt acélsodronyt maguk készítették és 20 kg-ot nyom a súlyuk. E ruházatban való kirándulás szerintem felül übereli a kecskesétáltatást is. A kilátótól leereszkedtünk a Szalamandra-tóhoz, hol a tavat tápláló b?viz? Turista-forrásnál felfrissülve er?t vegyünk a Fáber-rét meredek oldalán történ? felkapaszkodáshoz. Miután legy?ztük e meredek szakaszt a rét egy laza sétával, és a nap kellemesen meleg sugaraival ajándékozott meg minket. Elérve a fáber-réti erdészházat ismét a fák között találtuk magunkat, ahol döntéshozatal élé került csapatunk. Ugyanis túránkból még hátra volt a Gloriette-kilátó „meghódítása”, de az id? el?rehaladta és a sok mögöttünk hagyott kilométer okozta fáradság hatására a többség, –vissza a legrövidebb úton– lehet?ségre szavazott. Így a leggyorsabb útvonalon visszatértünk a parkoló autókhoz. Úgy gondolom túránk így is felejthetetlen volt, köszönhet? ez leginkább Józsefnek és Pannának.

P.K.